Rövid kis összefoglaló a Btrfs kalandjaimról.
Ubuntu:
===
Ahogy a live telepítőknél megszokott, nincs lehetőségünk a partíciók csatolási opcióinak a megadására, ami egy jól és a szájízünknek megfelelően konfigurált Btrfshez elengedhetetlen.
Indítsuk a telepítőt és válasszuk a rendszer kipróbálása lehetőséget majd indítsunk egy terminált és a kedvenc editorunkat.
Két fájlt kell átírnunk:
/usr/lib/partman/mount.d/70btrfs
Itt az options= sorok végére írjuk a kívánt csatolási opciókat, majd mentsük. Figyeljünk oda, hogy a space_cache opció hibát okoz (Ubuntu 22.04.3), helyette a space_cache=v2 opciót használjuk!
Alább az általam használt fájl.
https://zerobin.net/?f8b2a0e3025804dc#sYBMurIFuFqGDiSnjFmNLD5xuyLk9UR/wd2bxHzbry4=
Következik a /usr/lib/partman/fstab.d/btrfs:
Itt az options= sorok, ill. a home_options= sor végére illesszük be az előző fájlban megadott csatolási opciókat.
Ha megvagyunk keressük meg a pass= sorokat (3db) és adjunk értéknek 0-át, ill. a fájl végén az echo sor végét is módosítsuk 0-ra, mentsük.
Alább az általam használt fájl.
https://zerobin.net/?4a011b21d735be88#lKN0p9NFfnUQgxQjn03BjIEKkf8MOcxl+tfWoaO+wWY=
Ha megvagyunk az ubiquity paranccsal indítsuk a telepítőt és szokott módon telepítsük a rendszert.
Mankó a csatolási opciókhoz:
https://btrfs.readthedocs.io/en/latest/ch-mount-options.html
Nálam a Linuxnak 4db SSD van a gépben, ebből 3 az adatoknak, ezekre közös fájlrendszert hoztam létre, praktikusan a már működő rendszer alól.
mkfs.btrfs -f -d single /dev/sda1 /dev/sdb1 /dev/sdc2
Ezzel azt mondjuk, hogy az adatokat folyamatosan írja a meghajtókra (RAID Spanning stílusban), a metaadatokat viszont RAID1-ben tükrözze. Ha azt szeretnénk, hogy a fenti esetben mindhárom meghajtóra kikerüljenek a metaadatok az -m raid1c3 opciót kell használnunk. Ha megfeledkezünk erről (ahogy én is), akkor utólag is módosíthatunk a működésen (itt már a felcsatolt kötet elérési útját adjuk meg).
btrfs balance start -f -v -mconvert=raid1c3 /home/berus/Adatok/
Partíciók helyett teljes meghajtókon is létrehozhatunk Btrfs fájlrendszert, de ezt több szempontból sem tartom praktikusnak.
A szabvány mappák közül néhányat (pl. Képek, Zenék, stb.) erre a több meghajtós kötetre szerettem volna tenni, a szokásos szimlinkek helyett alkötetekkel megoldva a dolgot.
Csatoljuk a kötet tetszőleges tagját, hozzuk létre az alkötetet, majd csatoljuk le (természetesen több alkötetet is létrehozhatunk):
mount /dev/sda1 /mnt
btrfs subvolume create /mnt/pic
umount /mnt
Szerkesszük az /etc/fstab fájlt (példa, természetesen a saját csatolási opcióinkat adjuk meg):
UUID=ezt_a_létrehozáskor_jegyezzük_meg /home/berus/Képek btrfs defaults,subvol=pic,noatime,ssd,space_cache=v2,commit=120,compress=zlib:4 0 0
Biztonság kedvéért adjunk ki egy mount -a parancsot!
A rootfs utólagos manipulálását nem feltétlen díjazza a rendszer, ezzel csak óvatosan.
A fent leírtaknak elvileg az összes Ubuntu származék terjesztéssel működnie kellene... ;)
Manjaro (Calamares):
===
Közben Manjaro alatt is igyekeztem elkerülni a rootfs utólagos macerálását, így próbáltam kiokoskodni a megoldást, ami roppant egyszerű.
Live rendszeren hozzuk létre az /etc/calamares/modules/fstab.conf fájlt, és értelemszerűen szerkesszük meg (mountOptions: és ssdExtraMountOptions: szakaszok), példának az általam használt konfiguráció.
https://zerobin.net/?1d554a5a7c1b04db#fgVz16iL6b8NtRzR7BSErXFemxkDBbUk7iHsI5G8SZE=
Ennyi, indítsuk a telepítést, ezek után a telepítő a fent megadott opciókkal csatolja a partíciókat.
Elvileg minden Calamarest használó rendszerrel működik.